Menü
Grafika illusztráció vagy animáció? Ezúttal animáció szakos oktatónkat Bogó Krisztit kérdeztük, aki egy igazi polihisztor, területei: grafika, animáció és illusztráció. Kriszti első körben a MOME égisze alatt végzett grafikus területen, majd egyre bővül érdeklődésének és munkásságának palettája! Ismerjétek meg történetét és a szakmák közti ívelését!
Te a MOME Tervezőgrafika szakát végezted el elsőként, de tulajdonképp több kreatív szakmát tudhatsz magadénak, amiben a grafika egy különleges ága az illusztráció kiemelt szerepet tölt be. Nálad hogyan indult el az egész, mikor döntöttél úgy, hogy illusztrátor is leszel, egyáltalán döntés volt-e ez? Jó döntésnek tartod?
Igen a MOMÉ-ra jártam, több szakra is, a BA-t Tervezőgrafikán, a mestert MA-t Média Designon végeztem és még a Design- és vizuálisművészet tanári képzést is kijártam itt. Számomra nagyon jó volt ez a változatosság.
Nagy közhely, de mindig is imádtam rajzolni, az óvónénik még évekig emlegették a pandás rajzomat, habár nekem a legnagyobb kitüntetés az volt, amikor felkértek, hogy a folyosón a faliújságra készítsek egy óriás nyúl grafikát.
Komolyra fordítva a szót, habár a tanáraim már korán bíztattak, elsőre a művészeti még a grafikai pálya is túl bizonytalannak tűnt – főleg a szüleim szemében. Angol szakos gimisként rajzoltam délutáni szakkörön, ami végül nem hagyott nyugodni, így kemény munkával felvételiztem az egyetemre, tervezőgrafikára. Hálás vagyok ezért, mert így tényleg megérett bennem a döntés, küzdöttem érte és persze ezt látva a szüleim is lelkesen támogatták az utamat.
Az egyetemi tanulmányaim alatt több művészeti ággal kísérleteztem, de valahogy a rajzolás maradt a központban mindig is. Így az egyszerűség kedvéért illusztrátornak szoktam aposztrofálni magam, habár több területen, pl. grafika alkotok most is.
És igen, abszolút jó döntés volt. 🙂
Egy grafikus vagy illusztrátor sem feltétlen határozott szakmai iránnyal indul útnak, hiszen nagyon sok az átfedés ezeken a területeken, így is jöhet létre ez a fajta kacskaringós út, amit te is bejársz. Mikor kezdjen el szerinted gyanakodni az ember, hogy sanszos, hogy valamilyen kreatív vonal az ő útja? Te hogyan találtál rá?
Bármikor, minél előbb, de igazából sosem késő. Ha te szereted csinálni és pozitív visszajelzések érkeznek feléd, akkor jó nyomon vagy. Persze idő, mire az ember rátalál a stílusára és a témáira, de ezt is csak a folyamatos gyakorlással lehet elérni. Sőt még azon túl is, szerintem bármit is válassz akár grafikát, akár illusztrációt, mint szakma kell, hogy mindig legyen benned egyfajta kíváncsiság, fejlődés és megújulási vágy.
Mi volt az első megrendelésed? Hogyan kaptad? Milyen munka volt grafikai vagy illusztrátori?
Ahogy sokaknak, ismerősök kértek fel először, kisebb munkákra, majd rajtuk keresztül mások is. Az egyik kezdeti legemlékezetesebb együttműködésem a Spidronműhely színházi társulattal volt, akikkel a munkán túl “bandáztam” is és ellestem az életet a művészeti közegben. Nekik grafikai munkákat csináltam, logót és plakátokat készítettem, cserébe nagyon sok színházi workshopjukon vettem részt és a társulat személyében barátokat is kaptam, akik tovább bíztattak erre a pályára. Ekkor vettek fel az egyetemre. Majd az egyetem alatt a másik legmeghatározóbb projektem a Mesemúzeummal volt, akikhez egy osztálytársam ajánlott be egy “Meseváros” megrajzolására. Velük azóta is remek a kapcsolatom és több projektet vittünk véghez.
Mint mindenben az egyik legnehezebb partner az idő, jól bánni vele, beosztani, jól használni, de azért élni is a munka mellett, kihívás a javából! Neked hogy néz ki egy átlagos napod? Van valami trükköd az időbeosztásra?
Nem minden napom, hetem ugyanolyan, mivel tanítok több helyen és alkotok is, vannak műhelyben töltött napjaim is. Az átlagos nap nálam a folyton nyüzsgés. Talán a rutinom biztos pontja az, hogy mindig van egy aktuális sketchbookom, amibe szinte minden nap rajzolok, jegyzetelek, és ez segít mindent észben tartani, nem csak naptár szintjén, hanem rengeteg vizuális, grafikai jegyzetem, lenyomatom van.
Ha már belőtte az ember az irányt, hogy : “ Igen a grafika az én utam! ” vagy : “ Illusztrátor leszek! “ , akkor mindenképp rá kell hasalni a célirányos fejlesztésre, te mit gondolsz erről? Szerinted hogyan érdemes készülni ezekre a pályákra? Mit érdemes tanulni, fejleszteni?
Csinálni mindent, rajzolni rajzolni, tanulni, fejlődni, magadnak kitalálni grafikai, illusztrációs vagy animációs projekteket, sketchbookozni, kiállításokat, alkotókat nézni.. és rajzolni rajzolni. 🙂
Manapság már sokkal nagyobb a mozgástér mind az itthoni, mind a külföldi lehetőségek tekintetében. Szerinted ma Magyarországon hol érdemes továbbtanulni?
MOME, Képző, Sopron, Eger és sok vidéki egyetem is egyre jön fel.
Ahogy be úszott a képbe az előző kérdésnél, sokan vágynak külföldi egyetemre, illusztráció, animáció vagy épp grafika szakra. Te szert tettél a témában egész mély tapasztalatokra. Miben látod a fő különbséget a külföldi grafika, művészeti oktatás és az itthoni közt?
Erasmuson Lisszabonban voltam fél évet, még a Tervezőgrafika alapképzés utolsó évében. Itt a grafika, illusztráció mellett nyílt lehetőségem áthallgatni más szakokra, multimédia és performansz.
Illetve Indonéziában töltöttem 2 évet, ahol helyi tradicionális művészeteket tanultam: árnybáb művészetet, batik (viaszos) textil festés és táncot. Ez az időszak nagy hatással volt rám, rengeteg inspirációt adott a tanultak mellett a sokszínű kultúra, élővilág, tájak, ízek.. a rendkívül kedves indonéz nép. Kint is állandóan rajzoltam és több füzetet töltöttem meg és ezek a grafikai motívumok visszatérnek a munkáimban azóta is.
Egyszer minden véget ér, így a művészeti oktatás védőburka is elillan előbb-utóbb és megérkezel a nagybetűs életbe. Ha elvégzed az egyetemet, utána szerinted hogyan lehet érvényesülni, munkát találni?
Ahogy említettem, számomra a szabadúszás már az egyetem alatt elkezdődött, felkértek kisebb majd nagyobb projektekre, vegyesen grafika vagy illusztráció témában, amelyek később is jó referenciák voltak, így ezek is segítettek a további szabadúszásban. Hozzátenném, hogy tényleg szerencsés vagyok, mert olyanok találtak meg, akik tényleg megbecsülték a munkámat.
Ebben a szakmában nagyon fontos a portfólió, már az egyetem alatt arra törekedtem, hogy megosszam a grafikai, illusztrációs munkáimat online blogokon, portfólió oldalakon. Például a Behance egy megbízható hasznos oldal, de sokat segített nekem a tumblr, az instagram vagy a Facebook oldalam is, habár ezek trendjei sokat változtak az elmúlt években, de az online jelenlét mindenképp fontos, mert később is így fognak megtalálni.
Az összes szakmának megvannak a sajátos kihívásai, így a különféle kreatív ágazatoknak: grafika, illusztráció, animáció stb. is. Milyen jövőképre számítson az aki grafikára vagy illusztrációra adja a fejét? Jöhet a napfényes rész, de a fekete leves is!
Nem kertelek, nem lesz egyszerű. Lesznek napfényes gördülékeny napok és éjszakába nyúló hosszú órák is. Megvannak a szépségei, de a nehézségei is. Magadnak kell az utat vájni, mert sokféle illusztrátor, grafikus van, ami az egyiknek bejön, a másiknak máshogy lesz jó. Rengeteg türelem és kitartó munka, fent és lentek, önmotiváció és megújulás. Annál viszont nincs jobb érzés, mint amikor viszont látod a grafikai vagy illusztrációs munkád ‘használatban’ és hogy másokat boldoggá teszel ezzel.
Mindenben máshogy működik a munkakeresés, találás. Grafikában és az általad űzött többi ágazatban hogyan van ez, mire lehet számítani? Te pályázni szoktál projektekre vagy inkább téged keresnek meg?
Alapvetően inkább szerencsés vagyok és megkeresnek, vannak visszatérők és újak is. Például sokat dolgoztam a Mesemúzeum csodás csapatával, nekik nagyon sok jó projektet és tapasztalatot köszönhetek.
Pályázni inkább akkor szoktam, ha nagyon megfog egy projekt ötlete, például egy nemes ügy érdekében.
Úgy vélem, hogy “be lehet vonzani” munkákat, mivel ha pl. a grafikai vagy bármilyen portfóliód alapján kérnek fel, akkor nyilván van benne olyan, ami megtetszett a megrendelőnek vagy látja, hogy tapasztalatod van az adott területen.
A siker fogalma egy nagyon szubjektív dolog, ahány ember, annyiféle értelmezés létezik! Mint a grafika, illusztráció és animáció egyszemélyes képviselője, a te olvasatod különösen érdekes lehet, hiszen több szakma tekintetében figyelheted ezt meg. Vagy nem is olyan komplex, mint amire az ember gondolna? Miben rejlik szerinted a siker?
Valóban kevésbé komplex szerintem, mint aminek tűnhet. Számomra siker, személyes. Ha benne van a szíved abban amit alkotsz, mert számomra az a legnagyobb sikerélmény, amikor látom, hogy használják és szeretik a munkámat.
Van olyan akár grafikai, akár más projekt, ami különösen közel áll a szívedhez? Melyik volt a legsikeresebb projekted ez ugyanaz, mint ami a kedvenced volt?
Talán a Média Design szakos diplomamunkám, ami az Emberek a hetesen című gif-képregény projekt. Sokrétű munka volt, a szakdolgozatom a tömegközlekedés antropológiáját boncolgatta, majd budapesti gyűjtött történeteket és jelenségeket ábrázoltam a gif-képregény kísérleti műfajával. Nagyon kedves projekt számomra, vissza-vissza térek hozzá és kisebb csokrokban újabbakat alkotok. Nemsokára ismét lesz egy etap, amire támogatást nyertem, érdemes lesz figyelni, illetve megint várok sztorikat! 😉
Itt nálunk animáció szakon tanítasz,de illusztrátorként, sőt a grafika területén is dolgozol, hogyan kapcsolódnak ezek össze, mik a közös metszéspontok pl. az animáció és illusztráció tekintetében szerinted ?
Igen, ez egy kis érdekes csavar, habár az egyik évben a kezdő illusztrátorokat is tanítottam, de most éppen csak az animációsokkal vagyok. Az érdekes képi világ fejlesztése a vizuális történetmesélésben elengedhetetlen. A nekik tartott óráim pont határfelületek, mint például a karakter tervezés, stílusgyakorlatok, látványtervezés vagy a képregény. Ezek mindkét terület, sőt még a grafik számára számára is fontosak, de nyilván eltérő szempontok szerint, például egy illusztráció állókép, lehet elég részletgazdag, míg egy animációnál fontos az egyszerűsítés, hogy mozgatható lehessen.
A mozgáson kívül szerinted mi a fő különbség az animáció és illusztráció közt? Vagy az animáció tulajdonképp tekinthető mozgó illusztrációnak?
Mindkét területnek sokféle vizuális világa és technikai megoldása lehet, és valóban vannak közös pontok.
Az illusztráció állóképekben, grafikákban mesél, az alkotó a legjellemzőbb pillanatot ragadja meg – és a néző dönti el mennyi időt nézi és vagy olvassa a szöveget (klasszikusabb értelemben), míg az animációs rendező hasonlóképp kiemelésekkel dolgozik, de ott ő gazdálkodik az idővel, a mozgás folyamatával és a hangsávval, amelyek együtt építik a történetet.
Szerintem nem, az animáció nem mozgó illusztráció, bár valóban rokonítható a kettő.
Útravaló gondolatként megosztanál egy személyes inspirációt vagy mély benyomást? Volt valami meghatározó élményed, ami úgy érzed befolyásolta azt a képi világot, amivel te dolgozol? Egyáltalán egységesnek mondható vagy egy alkotónak lehetősége van különféle formanyelvben gondolkodni?
Gyerekkoromban sok Réber László által illusztrált mesekönyvem volt, azt hiszem számomra az ő grafikáii nagyon meghatározóak az egyszerű nagyszerűségével.
Másfelől Picasso törekvése fogott meg, miszerint “úgy akart rajzolni, mint egy gyermek”. Ez számomra is fontos, szeretek kísérletezni, pár vonalból világokat teremteni és őszintén rajzolni.
Ez szuper záróakkord!
Köszönjük a beszélgetést!
Kövessétek Krisztit Instán és Behance-n !
https://www.behance.net/krisztinabogo
https://www.instagram.com/krisztinabogo.artwork/
Dóra Emese
2023. Jan.
ITT TALÁLTOK BŐVEBB INFORMÁCIÓT AZ ILLUSZTRÁCIÓ SZAKUNKRÓL:
