Kozma Gábor, a ZWOELF stratégiai és design stúdió Senior grafikusa, ArtHungry-díjas grafikus tervezőművész. Munkája során hatalmas szerepet tulajdonít az aktív megfigyelő jelenlétnek, illetve a megbízókkal történő konzultációk során a részletekbe merülve építkezik egészen a sikeres projekt megvalósulásáig.
Jó olvasást kívánunk a vele készített interjúhoz!
Hogy sodródtál a grafikus szakma irányába? Mindig is az volt a célod, hogy ezzel foglalkozz?
Mindig is érdekeltek a művészetek, az alkotás és a design, de nem kifejezetten a grafika volt a fókuszom. Óvodás koromban divattervező szerettem volna lenni. Általános iskolában művészeti tagozatra jártam, több egyéni és csoportos kiállításom is volt, és 8 évesen megnyertem egy jövőről szóló rajzpályázatot. Ennek köszönhetően bekerülhettem egy televíziós műsorba, ahol a Kozmix playbackelt nekem, ez az élmény elég meghatározó volt, de ennek ellenére később gazdasági szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat. Érettségi után tértem vissza a kreatív irányba, textilrajzolónak tanultam, majd a Budai Rajziskolába jártam, miközben már grafikusként dolgoztam egy ügynökségnél. Innen vettek fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika szakára, bár valójában szinte az összes szakra beadtam a jelentkezésemet.
A grafikus szakma mely területét érzed a legközelebb magadhoz és miért?
Úgy érzem, soha nem tudtam specializálódni a szakmán belül, és talán nem is akartam. Már az egyetem alatt is nagyon vonzottak a szakmai határátlépések és a kísérletezés lehetőségei. Mindig is érdekelt, hogy különböző médiumokat és szoftvereket próbáljak ki, és felfedezzem, milyen új lehetőségek rejtenek bennük.
Ennek köszönhetően szinte minden területet kipróbáltam a grafikus szakmán belül: az illusztrációtól a könyvtervezésen át az animációig, sőt még webfejlesztéssel is kísérleteztem. Végül a branding vált a legközelebb álló területté számomra, mert egy arculat kialakításánál elengedhetetlen a holisztikus tudás és az interdiszciplináris szemlélet. Ez az a terület, amely lehetőséget ad az olyan generalista tervezők számára, mint amilyen én is vagyok, hogy igazán kibontakozhassanak.
Kik voltak a legnagyobb hatással rád abban, hogy grafikák készítésével foglalkozz?
Mielőtt komolyabban elkezdtem foglalkozni a szakmával és tájékozódni a design világában, leginkább képzőművészek inspiráltak. Nagyon szerettem a fauvizmust és a szecessziót, és olyan alkotók voltak a kedvenceim, mint Henri Matisse, Egon Schiele vagy Alfons Mucha.
Amikor mélyebben megismerkedtem a grafikai szakmával és annak történetével, olyan alkotók és stúdiók hatottak rám leginkább, mint a holland Experimental Jetset és Studio Thonik, valamint a finn Kokoro&Moi. Érdekes és izgalmas, hogy később az utóbbi két stúdióval személyesen is megismerkedhettünk. Magyar alkotók közül Kepes György munkássága volt számomra kiemelkedően inspiráló.
Az egyetemen, amikor még nagyon kerestem a saját vizuális nyelvemet, a legnagyobb hatást tanáraim, Balla Dóra és Lepsényi Imre gyakorolták rám. Az ő szemléletük meghatározó volt a szakmai fejlődésem szempontjából.
Mit gondolsz, milyen irányba szeretnél szakmai lépést tenni, úgymond fejlődni? Mi ösztönöz erre?
Amióta elkezdtem a szakmát, úgy érzem, folyamatos identitásformálódáson megyek keresztül. Az elmúlt években különösen inspirál az a cél, hogy egy nemzetközileg is elismert design ügynökséget hozzunk létre. Emellett foglalkoztat a tanítás és a tehetséggondozás, valamint elindítottam egy másik céget is, amelyben kilépünk a kétdimenziós térből a fizikai térbe.
Több mint egy évtizede foglalkozom kiállítások tervezésével, és az évek során szerzett tapasztalatok, valamint a nemzetközi utazásaim során összegyűjtött tudás alapján kidolgoztunk egy saját metodikát. Ennek segítségével látogatói élményeket teremtünk, valamint installációkat, kiállítótereket, látogatóközpontokat, köztereket és múzeumokat tervezünk.
Ezt a céget DE_VISION névre kereszteltük, mert a legtöbb esetben a DE_FORMmal közös együttműködésben alakítjuk ki a koncepciókat – a grafikától a szcenográfiáig. Ez az egységes megközelítés biztosítja, hogy munkáink minden részlete harmonikusan illeszkedjen egymáshoz, és koherens élményt nyújtson.
Milyennek látod a grafika jövőjét? Milyen irányba fog ellépni, fejlődni, vagy éppen sérülni a szakma?
Ezt nagyon nehéz megjósolni, de ami biztos, hogy egyre több képernyő vesz minket körül, ami azzal is együtt jár, hogy már nem csak a munkánkban, de a tanulásban és a pihenésben is ezek előtt töltjük az időnket. Érzékelhető, hogy a digitális felületek vizuális kultúrája elkezdett távolodni például a print és a plakáttrendektől. Egyre több nyílt forráskódú szoftver áll rendelkezésünkre, és akár már a telefonunkkal is készíthetünk menő grafikákat.
Ez a globálisan digitalizált világ ugyanakkor erősen befolyásolja a kreatív szakmákat, így a tervezőgrafikát is. Az egyik legszembetűnőbb probléma, hogy eltűnnek azok a vizuális kulturális különbségek, amelyek korábban egyedivé tették a különböző nemzetek és régiók vizuális világát. Ana Kulachek, ukrán származású tervező a Forward Fesztiválon viccesen megemlítette, hogy mennyire gyűlöli a Figma platformot, mert amióta elterjedt, minden UI-alapú vizuálnak tűnik, és a brandek egyformasága szinte elkerülhetetlen.
Mi tudatosan igyekszünk elkerülni ezt az uniformizálódást. Fontos számunkra, hogy a munkáinkban megőrizzük és megmutassuk azt a kelet-európai vizualitást, amely gyökereinkből fakad. Ez ösztönösen, őszintén mindig visszaköszön az alkotásainkban, és ettől válnak bizonyos szinten felismerhetővé.
Az elmúlt évtizedben azonban a képernyő előtt töltött idő miatt egyre több tervezőgrafikus tapasztal kiégést, ami korábban nem volt ennyire elterjedt a szakmában. Sokan úgy próbálnak ezen változtatni, hogy visszatérnek az analóg technikákhoz, hiszen ezek segítenek kiszakadni a digitális munkakörnyezetből. Mi is rendszeresen szervezünk analóg workshopokat, hogy csökkentsük a számítógépes munka monotonitását.
Ha sikerül megőrizni a kulturális sokszínűséget, és fenntartani az egyensúlyt a digitális és az analóg technikák között, akkor én abszolút optimista vagyok a szakmánk jövőjét illetően.
Milyen szerepet tölt be a rajzolás a mindennapi munkáidban?
A rajzolás, skiccelés ma is kiemelt szerepet tölt be a mindennapi munkáimban. Legyen szó egy arculat vagy egy layout tervezéséről, szinte mindig papíron kezdem a munkát, mert így gyorsabban és szabadabban tudom vizualizálni az ötleteimet. Különösen igaz ez, ha kiállításokat tervezünk, ilyenkor az alaprajzot és az elrendezést minden esetben először kézzel skiccelem le.
Mióta csapatban dolgozom, kevesebbet tervezek közvetlenül a számítógépen. Ha valamit el szeretnék magyarázni a csapatnak, gyakran készítek egyszerű, „buta” kis skicceket, hogy érthetően megmutassam, mi jár a fejemben.
Emellett van egy saját képzőművészeti projektem is, amelyet nem érzek munkának, hanem inkább felszabadító tevékenységnek. Nagyon élvezem, hogy szabad kézzel rajzolhatok, festhetek vagy kollázsokat készíthetek.
Hogyan éled meg a mindennapokon a grafikus szakmát? Mi mozgat?
Nagyon élvezem, hogy minden projekt más és más. Minden új feladat egyedi kihívást jelent, új tematikával, amit először meg kell ismerni, és alaposan bele kell ásnunk magunkat. Az a folyamat különösen izgalmas számomra, amikor azon dolgozunk, hogyan találhatjuk meg azt a legegyszerűbben megfogalmazható üzenetet, amely a projekt lényegét adja, és ezt hogyan alakíthatjuk egy koherens vizuális rendszerré. Különösen szeretek csapatban dolgozni. Az a kreatív energia, ami abból fakad, hogy ráhangolódunk egymás ötleteire és közösen alakítjuk ki a végeredményt, rendkívül inspiráló számomra.
Milyen egy grafikus stúdió vezetése? Mik a legnagyobb kihívások és mitől hálás egy ilyen szerep?
Egy kétszemélyes stúdió vezetése teljesen más típusú kihívásokat rejt, mint egy nagyobb cég irányítása. Amikor ketten voltunk, a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy minden szerepet nekünk kellett betöltenünk. Ugyanakkor ez egyfajta stabilitást is adott, hiszen a felelősséget kettőnk között megoszthattuk, és mindig számíthattunk egymásra.
Egy nagyobb csapat fenntartása ezzel szemben sokkal összetettebb feladat, de hatalmas előnye, hogy lehetőséget ad nagyobb léptékű projektek megvalósítására. Ugyanakkor egy nagyobb stúdió vezetése során éppen a tervezés az, amiről a vezetőnek gyakran le kell mondania. Ilyenkor a kreatív munka inkább art direkcióra korlátozódik, és nem tudunk minden részletre közvetlenül hatással lenni.
Az elmúlt hónapokban, a csapaton belüli jelentős fluktuáció hatására úgy döntöttünk, hogy visszatérünk egy kisebb létszámú működéshez. Ennek egyik fő célja, hogy újra aktívan részt vehessünk a tervezési folyamatokban, még ha nem is teljes munkaidőben, de legalább napjaink egyharmadában vagy felében alkotóként is jelen lehessünk. Négy év után különösen élvezetes számunkra, hogy újra intenzíven foglalkozhatunk ezzel a szereppel, és ismét belemerülhetünk a kreatív „flow” állapotába.
Mit adhat szerinted egy előkészítő azok számára, akik grafikusok szeretnének lenni?
Egy felvételi előkészítő hatalmas segítséget nyújthat azok számára, akik grafikusok szeretnének lenni vagy be szeretnének kerülni egy művészeti egyetemre. Hiába tehetséges valaki, ha nem ismeri a szakma követelményeit, nem lát bele a gyakorlati részletekbe, és nincs meg a szakmai alapműveltsége.
Tíz évvel ezelőtt tartottam felvételi előkészítőket, és büszkén látom, hogy az összes tanítványom valamelyik egyetemen végzett, és többek mára sikeres, elismert tervezővé váltak. Azok, akik elkötelezik magukat egy előkészítő mellett, már komolyan veszik a pályát, és nem adják fel akkor sem, ha esetleg elsőre nem veszik fel őket. Ráadásul egy előkészítő nemcsak szakmai tudást ad, hanem lehetőséget a kapcsolatok kiépítésére is, amelyek a későbbi pályafutásban rendkívül értékesek lehetnek. Én is a legjobb barátaimmal egy egyetemi felvételi előkészítőn találkoztam először.
Mit tanácsolnál annak, aki grafikák készítésével szeretne foglalkozni?
Aki bármilyen művészeti vagy kreatív szakmával szeretne foglalkozni, annak azt tanácsolom, hogy egyaránt fordítson nagy figyelmet az elméleti, történeti és gyakorlati alapok elsajátítására. A rendszeres, rengeteg rajzolás, gyakorlás, másolás és kísérletezés kulcsfontosságú ahhoz, hogy idővel kialakítsa a saját vizuális stílusát.
Legyen nyitott és kíváncsi mindenre, látogasson kiállításokat, lapozzon át design, és művészeti könyveket, és ne csak az interneten keresztül inspirálódjon. A széles látókör és a folyamatos tanulás rendkívül fontos. De a legfontosabb tanácsom mégis az, hogy élvezze, amit csinál. :))
Ha szeretnétek jobban megismerni, vagy inspirálódni Demeczky Nóra, illetve a De_Form munkásságából, akkor tekintsétek meg weboldalukat, illetve keresed fel facebook, insta és tiktok profiljukat.
Köszönjük a beszélgetést!
Szentesi Balázs
Budapest, 2025. Január
Rólunk mondtátok...
A Corvin rajziskola 1994 óta sikeresen
működő, a képzőművészet és a design
oktatásán alapuló művészeti iskola.
Sokszínű képzéspalettánkon minden
művészet iránt nyitott érdeklődő
megtalálhatja a számára
leginspirálóbb kurzust.
