Művészpályák a nagyító alatt No.3. Rofusz Kinga
Hazánk egyik legismertebb és elismertebb illusztrátora, szürreális karakterek ködfátylas világok álmodója Rofusz Kinga. Munkáit átszövi a melankólia vagy valami kontemplatív létállapot megidézése. Illusztrációi egyben vizuális filozófiának is tekinthetőek, melyek megjelenitik az élet nagy kérdéseit vagy épp kihangosítják belső gondolatainkat, érzéseinket.
1994-ben végzett Iparművészeti Főiskola (MOME) animáció szakán, majd ugyanezen a szakon elvégezte a Mesterképző kurzust is. 1997-től 2007-ig a Pannónia Filmstúdió Grácia Alkotócsoportjában dolgozott. Ebben az időszakban egyedi filmek készítésével is foglalkozott.
Első könyvét 2009-ben illusztrálta, Schein Gábor: Irijám és Jonibe c. verses meséjét, amiért 2010-ben el is nyerte az Év illusztrátora díjat .Ezt számos könyv követte. Jellemző ezekre a könyvekre, hogy a megtervezésük során a könyvben a szöveg és a kép egyenrangú szerepet kapott. Az illusztrációi pedig akrillal festett képek. A könyvillusztrálás mellett bábszínházi darabokban is dolgozott tervezőként, szóval igen színes a paletta.
Most őt faggattuk, hogy ő hogyan látja ezt a karriert, milyen buktatók és milyen sikerek várhatnak az illusztrátor palántákra.
Kezdő lépések egy illusztrátor számára
Az, hogy valaki illusztrátor lesz nem egy kristálytiszta képlet. Sokszor több kör- és kanyar mire az ember ideér. Mindenkinél, aki ezt az utat választja van egy vagy több momentum, amikor felcsillan, hogy az illusztrátor szakma az, ami igazán vonzza. Nálad hogyan indult el ez a pálya, mikor döntöttél úgy, hogy illusztrátor leszel, egyáltalán döntés volt-e ez?
Nálam ez vágy volt , de soha nem mertem volna bekopogtatni egyetlen kiadóhoz sem, hogy keresnek-e illusztrátort. A filmkészítés mellett rengeteget rajzoltam, festettem. Pályáztam a Bolognai Illusztrációs Fesztiválra és amikor beválogattak, az egy fontos pont volt az illusztrátor jövő felé, mert ott látta kint egy magyar kiadó az illusztrációimat és később ez alapján kért fel az első könyvemre. Érdekes kis kanyar volt ez így.
Sokszor, ahogy említettük nem ennyire egyértelmű az ember előtt a kép és nem látja előre magát illusztrátorként, van amikor csak bizonyos tulajdonságok vagy alkotói szokások derítenek erre fényt. Sok fiatalnál ez még korántsem körülhatárolt. Mikor kezdjen el szerinted gyanakodni az ember, hogy sanszos, hogy az illusztrátor pálya lehet az ő útja? Te hogyan találtál rá?
Hu, hogy mikor kezdjen gyanakodni? Hát, ha szenvedélyesen szereti a könyveket kívülről és belülről. Tehát ha olvasni és gyönyörködni is szeret bennük és ha érdekli maga az egész könyvművészet, az hogy egy könyvtárgy vagy illusztráció hogyan születik. Intő jel ha azt veszi észre, hogy állandóan rajzol és dolgozik és szinte ez tölt be mindent és ez nem zavarja. Sőt! Ezt élvezi és egyre jobban behúzza. Szóval, ha egy kicsit ( nagyon ) mániás. Én valahogy belenőttem, belesodródtam az illusztrátor létbe, ahogy már mondtam elindultam gyerekkoromban úgy hogy állandóan rajzoltam és úgy maradtam.
Mint mindenben az illusztrátor szakmában is vannak sikerek, előnyök és nehézségek egyaránt. Neked van olyan, amit nem szívlelsz? Mit nem szeretsz vagy mit találsz benne nehéznek? Milyen jövőképre számítson az aki erre adja a fejét? Jöhet a napfényes rész, de a fekete leves is!
Magában az illusztrációban, a munkában nincs olyan, amit ne szeretnék. Ami nehéz, hogy illusztrátorként nem nagyon lehet megélni vagy legalábbis sokszorosan túl kell vállalnia magát egy illusztrátornak a fennmaradáshoz. Mindenesetre több lábon kell állni, amire nem mindenki alkalmas a nagyfokú kiszámíthatatlanság miatt. Valljuk be a többség nem szeret vakon repülni, jogosan. Én viszont azt nem tudtam elképzelni, hogy egy munkahelyre naponta bejárjak és úgy dolgozzak. Szerintem ez szintén alkati kérdés. Én remete mód szeretek egyedül dolgozni. Ilyenkor tudok elmélyülni és koncentráltan dolgozni.
Titkok egy illusztrátor életéből
Egy illusztrátor élete ahogy mondod némileg elszigetelt, mégis valamilyen keretekre ebben a szakmában is szükség van, hogy hatékonyan működjön az ember. Neked hogy néz ki egy átlagos napod? Van valami trükköd az időbeosztásra?
Átlagos napom úgy néz ki, hogy nagyon korán kelek, mert a gyerekeim iskolába mennek. Ez a korán kelés szerintem életellenes. Sétálok másfél órát a kutyánkkal és ez alatt magamhoz térek, gondolkodom vagy csak bambulok. Utána egész nap dolgozom, illusztrálok. Az időbeosztást én azzal tanultam meg, hogy gyermekeim születtek. Innentől kezdve nem létezhet elvesztegetett idő, mert az illusztrátorként óriási luxus 🙂 Magamtól nem voltam soha egy tervszerűen élő hadvezér, de már sokat alakultam.
Az illusztráció mellett különféle egyéb műfajokban is kipróbálod magad, számtalan animációs projekten dolgoztál, de készítettél már több ízben bábelőadáshoz bábokat is. A műfajok közti ilyen szintű átjárás szerinted minden illusztrátornál lehetséges vagy neked volt külön érdeklődésed már korábban hasonló irányban? Ezek felkérésre készültek vagy saját ötlet alapján?
Nem titok, hogy én animációs filmesként végeztem a MOME-n és utána 10 évig csak szerzői filmeket csináltam. Ezek erőteljesen látvány alapú filmek voltak. Engem a mozgókép komplexitása ellenére a kép izgatott mindig a leginkább és nagyon vágytam rá, hogy könyveket is illusztráljak. Aztán ezt magamban is tisztáztam, hogy én nem vagyok igazi filmes alkat, inkább illusztrátor és a könyvben érzem a leginkább otthon magam. Mára már a könyv és az illusztrátor pálya eléggé háttérbe szorította a filmet az én életemben. A bábos körbe pedig úgy csöppentem, hogy nekem ez ugyan nagy vágyam volt, de mindig csak magamnak készítettem papírmasé bábokat, ez ha úgy vesszük egy titkos dolog volt. Aztán a könyveimet látta egy rendező ( Bartal Kiss Rita ) és tetszett neki az a világ, amit illusztrátorként csinálok. Felkért, hogy legyek az egyik darabjának a tervezője. Aztán jöttek egymás után a felkérések más rendezőktől is. Hangsúlyozom, hogy én nem vagyok sem báb- sem díszlettervező. Látványtervezőként megtervezem a bábok, jelmezek és díszletek látványát. Itt még inkább igaz, hogy illusztrátorként a bábművészet műfaját még folyamatosan tanulom és nagyon élvezem. Hihetetlen varázslat az egész bábművészet!
Karrier egy illusztrátor szemszögéből
Mit gondolsz a sikerről? Te sikeresnek érzed magad? Az illusztrátor berkekben te már egy jól ismert név vagy, ha úgy vesszük és ha lehet ilyet mondani már „sztár”-nak számítasz, szerinted mi a kulcs ahhoz, hogy valaki ezt elérje? Sokan vágynak ilyenfajta sikerre, de elérve ezt ez sokszor szinte észrevehetetlen vagy üressé válik belülről tekintve, te érzed ezt magadon vagy pusztán látod?
Nem érzem, hogy sztár illusztrátor lennék. Nem is igazán értem ezt a kifejezést. Az igaz, hogy van sok és sokféle munkám. Az is igaz, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Viszont az, hogy sok munkám van, nekem nem ad magabiztosságot. Belül még sokszor szorongok, hogy egy – egy feladatot meg tudok – e ugrani, jó -e ,amit csinálok. Ezt már sokszor elmondtam, de tényleg így érzem: nincs rutin. Minden egyes munkát a nulláról kell kezdeni. Nincs megérkezés, mindig azt érzem, hogy nagyon sokat kell még tanulnom. Ez viszont nem nyomaszt, hanem lelkesedéssel tölt el.
Ha ennyire keresett az ember az egyrészről nagyon jó, de másrészről az igazi alkotói törekvéseket van, hogy megbéklyózza, nálad hogyan működik ez? Vannak egyéni indíttatású projektjeid vagy most már annyi a felkérésed, hogy pusztán passióból nem is jut időd alkotni?
Hála Istennek tényleg sok illusztrátor munkám van, de a saját projektek is folyamatosan alakulnak jegyzetek, vázlatok, sketchbook -ok formájában. Időről időre ígéretet teszek magamnak, hogy megcsinálom őket. Idén szerencsére sikerült is erre pár hónapot szakítanom, mielőtt újabb könyvekbe kezdek. De ez tényleg nehéz , mert illusztrátorként nem keres annyi pénzt az ember , hogy kiszakíthasson magának olyan időket ,amikor töltődik , tisztán a tanulásra koncentrál vagy éppen saját projektet csinál.
Útravaló illusztrátor palántáknak
Azt tudjuk, hogy mint minden művész számára, így egy illusztrátornak is nagyon fontos, hogy egyedi vizuális nyelvvel rendelkezzen. Neked egy igazán különleges képi világod van, illetve egy „színpaletta karaktered” is, ami miatt ha nincs is feltüntetve a neved akkor is lehet tudni, hogy a te munkád. Szerinted hogyan lehet elérni, hogy valaki ennyire sajátos vizuális eszköztárral rendelkezzen? Volt valami inspirációd, amit meghatározónak érzel ennek kialakulásában?
Mint illusztrátor és tanár ezz egy visszatérő kérdés és sajnos soha nem tudok semmi értelmeset vagy legalább érdekeset válaszolni. Nem tudom, ez egy folyamat, ami azt hiszem ma is tart. Ez egy folyamatos építkezés, alakulás, formálás. Azt sem igazán tudom megmondani, hogy hogy lehet egy illusztrátornak ezt elérni. Biztos, hogy kell hozzá valami kis őrültség, mert az az egy amire emlékszem, hogy mindig rajzoltam, amióta az eszemet tudom és ebben elég hajszolt időszakok is voltak és vannak a mai napig is.
Mit mondanál azoknak, akik ilyen „mesés” álmokat szövögetnek, hogy illusztrátorrá lesznek? Mi ebből a három legfontosabb, amit az épp szárnyaikat bontogató fiatal vagy már kevésbé fiatal illusztrátoroknak adnál?
Jaj, megint milyen nehéz kérdés, nincs recept. Megint csak arra tudok gondolni, hogy én mit csináltam, de én alapvetően elég ösztönösen működtem és működöm ma is. Egy illusztrátor olvasson nagyon sokat és valahogy figyelje azt, ami benne van, mozog, képként megjelenik és ne törődjön azzal, hogy mi az ” elvárás „, az aktuális trend vagy bármi, ami kívülről beleszól. Legyenek kíváncsiak, szemlélődjenek, figyeljenek, legyenek szabadok, de azért egy illusztrátornak nagyon alázatosnak és kitartónak is kell lenni és nem is tudom ….. még a szerencse is és sok minden. Három legfontosabb dolog? Ha valaki illusztrátor szeretne lenni, akkor amellett, hogy olvasson nagyon sokat értse is, hogy mit olvas. Kövesse, hogy mi történik a kortárs képzőművészetben, a zenében, a táncban, designművészetben ….egyszóval, ahogy említettem legyen kíváncsi. Egy illusztrátor dolgozzon kitartóan, dolgozzon kitartóan és még mindig dolgozzon kitartóan és ha valami kudarc van vagy elakadás, akkor legyen képes kirángatni magát, mert időnként erre is szükség van és ez nehéz. Ami még nagyon fontos, hogy aki igazi illusztrátor akar lenni, az ne az insta oldalakat bújja, hanem magából próbáljon előszedegetni dolgokat, mert azok őszinték és hitelesek lesznek. Ez azt hiszem több is, mint három tanács 🙂
Nagyon várjuk a következő munkáidat és köszönjük a beszélgetést
Kövessétek Rofusz Kingát instagramon!
Dóra Emese
2022 dec.
ITT TALÁLTOK BŐVEBB INFORMÁCIÓT AZ ILLUSZTRÁCIÓ SZAKUNKRÓL: